Czigány Enikő festőművésszel

A kép amely nem ereszt, megölel és lassú meditációra hajtja gondolataidat és lelkedet. Még a lélegzet is nyugodt és harmonikus. Nézed és úgy érzed, hogy megérkeztél. A riportból kiderül, hogy honnan ered és táplálkozik ez a műveken illuzórikusan megjelenő mozgás mely mégis kiegyensúlyozott, meditatív nyugalmat áraszt.

Milyen háttérrel rendelkezel? 

Tizenévesen kezdtem tudatosan rajzolni tanulni különböző rajz stúdiókban, először a Ferenczi István, majd a Dési-Huber István Képzőművész körben. Érettségi után a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajz-matematika szakát végeztem  el, utána Zebegényben éltem egy évig, ahol Dániel Kornél, a Szőnyi Múzeum akkori igazgatója tartott a műtermében művészeti “szabad iskolát”, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetem Rendkívüli tagozatán szereztem diplomát, Vecsey Csaba osztályában. Ezután 15 évig a Pannónia Filmstúdióban dolgoztam, ami nagyon sokat jelentett számomra; a magyar animáció fénykorában, sok fantasztikus produkciónak lehettem részese. 

Honnan inspirálódsz/Mi inspirál leginkább?

Vizuálisan mindig is a minket körülölelő táj nyűgözött le,főként annak geometrikus elemei, melyek különös együtthatásban vannak a soha nem ismétlődő organikus formákkal. Annak geometriája, ahogy az ember nyomot hagy a Föld felszínén, és tevékenységével, szándékától függetlenül, egészen különös esztétikai értéket hoz létre. Ennek különböző vetületei jelennek meg munkáimban, bármilyen rajz- vagy festőeszköz akad a kezembe. Emellett személyes élmények, régi és újabb korok művészete, az épített környezet és a zene különböző műfajai is kimeríthetelen energia- és inspiráció forrást jelentenek számomra.

Zarándoklat 2005. papír, ceruza

Hogyan hat rád a kortárs művészet? Hogyan látod magad benne?

A kortárs művészet nem egy homogén felület; úgyhogy a hatása sem könnyen körülírható.  Attól függően, hogy melyik szegmense kerül a szemem elé: lenyűgöz, ámulatba ejt, könnyekre fakaszt, elvarázsol, de lehet, hogy éppen felbosszant vagy egyenesen felháborít. De a művészet különböző ágazatainak szemlélete, megítélése nagyon szermélyes és szubjektív. Attól, hogy nekem valami “nem tetszik”, még lehet nagyívű alkotás, és az ellenkezője is igaz lehet. Azon sosem gondolkoztam, hogy hol látom magam a kortárs művészetben; egy vagyok azok közül, akiket a festés/rajzolás vágyával áldott meg az élet, semmi több.

Mi az a kérdés amit gyakran feltesznek neked a művészeteddel kapcsolatban? 

A monokróm festményeim váltják ki a legtöbb kérdést, leginkább az, hogy miért fest valaki egy színnel, mért mond le valaki a színek bűvöletében azok használatáról? A gondolatmenet, pontosabban az alkotási folyamat, ami bármiféle elvonatkoztatás, absztrakció mögött áll, nem mindig érthető a szemlélőnek, nem is kell feltétlenül annak lennie, de ha valakit érdekel, és rákérdez, szívesen beszélek arról az útról, melynek egyik állomása a monokróm, főként fekete vagy fehér képek festése.

Szélben 2009. olaj, vászon 

Milyen társművészettel kapcsolódnál szívesen?

A zene nagyon fontos számomra. Fiatal koromban hosszú évekig tanultam hagszeres zenét, és ez meghatározó lett számomra. Szinte mindig “zenére festek”– a legváltozatosabb műfajú és hangulatú zenéket hallgatom munka közben, és sokszor érzem azt, hogy egy-egy kiállítást gyönyörűen kiegészíthetne egy halk (vagy akár dübörgő) zenefolyam. 

Melyik az általad legkedveltebb festészeti eszköz?

Egyértelműen az olajfesték. Ősi, szagos-ragacsos, lassan szárad, gyakran még hónapok vagy évek múltán is “él”, változik,  nem adja magát könnyen, de a kész kép semmivel nem összehasonlítható. Az ecsetek tisztításakor persze rendre megkérdőjelezem e szerelem létjogosultságát, de szerencsére gyorsan felejtek.

Megemlítenék még egy, számomra kedves eszközt, a hagyományos színes ceruzát, amivel legtöbbször fekete papirra rajzolok. Ennek az eszköznek a használata annyira egyszerű és ösztönös, mint levegőt venni –  talán éppen ezért szeretem; a végeredmény  kiszámítható, nincs nagy izgalom, nincs visszafordíthatlan hiba – talán ez az eszköz ellensúlyozza az olajfestmény esendőségét.

Mi az a központi gondolat amely téged most foglalkoztat?

A gondolatkör változatlan; a táj, és annak geometrikus kiterjesztése – ami most új, az a nézőpont és az eszköz. Régóta készítem és gyűjtögetem a tájakról készített légifotóimat és műholdas felvételeket, mert teljesen más , különös perspektívából mutatják meg a számomra oly kedves látványt. Ennek képi megfogalmazásán dolgozom jelenleg, és ehhez a kísérletezéshez a legjobb eszköznek az akril festék bizonyult, amitől eddig idegenkedtem. Most úgy képzelem, hogy a kísérletek végén ezt is olajjal megfestve szeretném látni, de ez még nyitott kérdés.

Mindeközben monokróm festmények is készülnek, a Napfivér, Holdnővér sorozat újabb darabjai száradnak, és új természeti formák is felbukkannak a festményeken. 

Fekete fény 2017. olaj, vászon

Tudom, hogy két fiú testvéreddel nagyon szoros a kapcsolatod. A munkáitokról is beszámoltok egymásak? Fontos a véleményük?

Természetesen, az ő véleményük meghatározó, és bizonyos helyzetekben irányadó. Szerencsés helyzetben vagyok, mert más-más területen, de mindketten művészeti alkotó tevékenységet folytatnak, így meglátásaik nemcsak szeretetből és elfogadásból fakadnak, hanem egyfajta vízuális vagy szakmai kontrollként is működnek, és ez nagyon sokat jelent számomra. Velük, ha a helyzet úgy hozza, a terveimet, vázlataimat, vagy félkész munkáimat is megosztom abban a fázisban, amikor még nem szeretem ha látják azokat, amikor még képlékenyek, kiforratlanok és egyfajta érzékenység lengi körül őket, hiszen nem lezárt, felvállalható munkákról van ilyenkor szó.

Jelek 2023. akril, vászon

A műveidet megnézve mások véleménye és asszociációi mennyire fontosak a számodra?

Számomra fontos a visszajelzés, szeretem mások gondolatait hallani a munkáimról, és külön örömet jelent, ha a festményemről kiderül, hogy egészen más olvasata is van, mint amit számomra jelent a kép. Előfordult, hogy valakiben olyan gondolat fogalmazódott meg munkáim láttán, ami inspirált, és valamilyen módon beépült az alkotási folyamatba, hatott arra a gondolatmenetre, melynek mentén dolgozom. A monokróm festmények is egy ilyen spontán reakció, egy elejtett kifejezés mentén jöttek létre, először kísérletképpen, majd egy új kifejezési formát fedeztem fel ebben az ábrázolásban